Sziasztok. Itt az újjabb rész. És köszönöm a komikat is. ^^

 

Gondolom nem kell írnom, hogy aki nem olvasta el az előző részeket, az tegye meg most! ;) Úgy érteni fogod a történetet. xD Szóval a negyedik rész:

 

 

 

Tom arra ébredt fel, hogy csöngetnek. Azonnal felpattant, és ajtót nyitott pizsomában.

-Igen?-nézett az ajtó előtt álló emberekre.

-Nem itt kell megcsinálni az egyik szobát?-nézett értetlenül az egyik férfi, és egy cetlire nézett ami a kezében volt.-Itt az áll...

-Ja, de elnézést! Jöjjenek be!-utat adott hogy bejöhessenek.

-Akkor, megmutatná hol kell dolgoznunk?-nézett Tomra türelmetlenül a legelöl álló férfi.

-Persze.-Tom elindult az emeletre, és megmutatta a szobát. A munkások bementek egy szó nélkül, letették a felszerelésüket, megbeszélték mi hogy lesz és hozzáláttak.

Tom megkereste Billt, aki a szobájában tv-t nézett.

-Mivan?-nézett Bill testvérére, aki az ajtóból figyelte őt.

-Itt vannak a munkások. Készen lesz a szobám nemsokára.-mosolygott halványan Tom.

-Aha.-motyogott Bill és a tekintetét újra a tv-re szegezte.

Tom sóhajtott egyet. Csalódott volt, mert szeretett volna egy kicsit beszélgetni Billel. Bármiről. Hogy a közelébe lehessen. Tom gyorsan átöltözött. Néha benézett a munkásokhoz, és mondta hogy mit hogy szeretne. Kedvesek voltak a munkások, estére készen is lettek.

-Köszönöm.-mosolygott Tom kedvesen és mindenkivel kezet rázott.

-Nagyon szívesen.-mosolygott az a férfi akivel épp kezet rázott.

-Tessék.-adta oda Tom nekik a pénzt, ami megjárt nekik.

Miután elmentek, Tom azonnal felment a szobájába. A szoba közepére ment, és onnan nézte az új szobáját. Egyszer csak meglátja Billt az ajtóban, aki kíváncsi tekintettel néz körbe a szobában.

-Te meg mióta állsz itt?!-mosolygott Tom kicsit ijedten, mert nem számított Billre.

-Nem olyan rég óta.-vontam meg a vállát Bill.

-Oké.-mosolygott Tom és újra a szobát nézegette.

Miután abbahagyták a csodálkozást, Bill kijelentette, hogy elmegy zuhanyozni. Tom úgy gondolta, most itt az alkalom, bemegy Bill szobájába és keres valamit amivel kiderítheti hogy Bill szereti.

Befutott a szobába, majd szépen halkan becsukta az ajtót. Kapkodásba kezdett, és a már így is rendetlen szobába még nagyobb kupit csinált. A ruhákat átkutatta, a fiókokat, mindent. Tom körülnézett a szobába, és csalódottan látta hogy semmi nyom. Körbenézett a szobán, majd eszébe jutott hogy Bill mondta hogy a leg fontosabb dolgait az ágy alá rejti. Még jó hogy ikrek, Tom is oda tesz el minden fontos dolgot.

-Hogy ez miért nem jutott előbb az eszembe?!-kapott a fejéhez Tom majd az ágy alá nézett. Tapogatózott, és kifogott valamit. ~Valami könyv szerűség ez...~ Gondolta Tom, és kivette az ágy alól.

-Bill naplója.-suttogta Tom, amint meglátta a könyvet.

Kinézett az ajtón, majd amikor látta hogy Bill még nincs sehol, leült az ágyra, és kinyitotta. Kicsit gyerekesnek tarotta, hogy Bill naplót ír, de örült is egyben, mert itt megtudhat mindent Billről. Látta hogy Bill 17 évesen kezdte írni.

-Hát az nem most volt!-nevetett halkan Tom majd a mai napokhoz lapozott. Meg is találta azt az estét, amikor a buli volt. Tom olvasni kezdett.

"Kedves naplóm. Valami igen furcsa dolog történt köztem és Tom között! Az egész úgy kezdődött hogy elmentünk Andreas bulijára. Akkkor még nem is sejtettem, hogy mi fog történni. Annyira berugtunk Tommal, hogy ma reggel arra ébredtem hogy egymás mellett fekszünk az ágyban. MEZTELENÜL! És ami a legfurcsább: nem is tartom annyira undorítónak. Nem tudom miért, de valahogy nem. Pedig mindig is undinak tartottam az ilyen dolgokat... Azt hiszem"

Ekkor meghallotta hogy Bill jön, gyorsan vissza tette az ágy alá a naplót, ő maga pedig szintén az ágy alá került. Nagy nehezen, de befért. Egész észrevehetetlenül. Bill belépett a szobába, majd Tom csak azt látta hogy a törülköző a földön landol. Legszívesebben kikukucskált volna, de nem mert. Nem akarta hogy Bill rájöjjön hogy itt van. Mégis mit mondott volna neki? Bocs, csak az ágyad alatt kerestem valamit. Ez hülyeség! Tom megpróbált csöndben lenni, és kivárni az alkalmat hogy Bill kimenjen a szobából. De nem ment. Átöltözött pizsomába és leült az ágyra tv-t nézni. Tom az ágy széléből ki tudott nézni a tv-re úgy, hogy Bill pont ne lássa. Kényelmetlen volt a kemény föld, de legalább tv-t tudott nézni. Tom magam mellé tette a naplót, de nem tudta elolvasni mert nem volt elég fény. Arra gondolt, hogy Bill biztos ma is fog valamit írni a naplójába. És a megérzései nem csaltak. Bill kezét látta a pár centiméterre magától, és hogy tapogatózik a napló után. Tom ijedtén majdnem felkiáltott, de meg tudta fékezni félelmét, és óvatosan Bill kezéhez csúsztatta a naplót. Bill megfogta, és kihúzta az ágy alól. Tom hang nélkül sóhajtott egyett megkönnyebbülésében.

Eltelt kb. 35-40 perc, és Bill visszatette az ágy alá a naplót. Tom nagyon kíváncsi lett, de arra mégjóbban, hogy öccse mikor kel már fel végre. Tom megint csak a tv-t figyelte, és egyszer csak megállt a Doktor House-nál. Nem is tudta hogy Bill szokta nézni. Amikor reklám lett, hallotta hogy az ágy nyikorok, ezért visszahúzta a fejét az ágy alól.

-Hülye reklámok! Na nembaj, akkor legalább ki tudok menni wc-re!-hallotta Bill boldog hangját, és utána csak az ajtó nyitódását és záródását hallotta.

-Na végre!-mondta Tom és kimászott nagy nehezen az ágy alól. Kiyújtózkodott, mire háta nagyokat roppant. Gyorsan kiment a szobából, mindent ugyan úgy hagyva. A naplót nem vitte el, mert úgy gonodlta hogy Bill minden nap ír bele, és ha egyik este nem találná meg, biztos egyszer rájönne hogy Tom vitte el.

Tom gyorsan lefütott a konyhába, elővett egy poharat, kólát és úgy tett mintha ő mindvégig ott üldögélt volna a konyhában.

-Ó, hát itt vagy Tom?-hallotta öccse hangját a háta megül.

Tom annyira megijedt, hogy az a korty amit éppen le akart nyelni, megakadt a torkán, és köhögni kezdett. Bill odament hozzá és megütögélte a hátát. Ez olyan volt mint amikor Tom direkt levette a fölsőjét, és Bill kezdett el fulladozni.

-Na, mivan? Miért ilyedtél meg?-nézett testvérére Bill.

-Hát ha így mögém lopakodsz ilyen halálosan csöndben akkor ne lepődj meg hogy megijedek!-mosolygott Tom és ránézett Billre.-És te miért ilyedtél meg délután? Akkor meg te fuldokoltál!-vágott vissza Tom.

-Nem tudom. Hát, csak...-próbált kitalálni valamit Bill.-Nem tudom.-végül ennél a két szónál maradt.

-Biztos van valami indoka.-vigyorgott gonoszan Tom.

-Nem, nincs.-ekkor már nem nézett Tomra, de Tom tisztán látta hogy Bill zavarba jött.

-Na, asszem én megyek aludni.-kelt fel Tom mosolyogva.

-Oké.-Bill még mindig nem nézett Tomra. Felsietett a szobájába, és becsapta az ajtót.

-Biztos hogy tetszem neki.-motyogta magának elégedetten Tom. Lassan ő is felment a szobájába. Nem volt ott semmi, csak egy ágy, meg pár ruha. ~Majd holnap berendezem.~ Gondolta Tom majd szépen lassan elaludt.

 

-reggel-

 

Tom reggel csörömpölésre ébredt. Úgy gondolta hogy a konyhából jön. ~Biztos Bill ügyetlenkedik.~ Tom lassan felkelt, és félig aludva elindult lefelé a konyhába. Jól gondolta, Bill volt az, tányérokat fogott a kezében, amik majdnem leestek.

-Tom, segíts már!-kérte meg Tomot aki csak nézte öccsét.

-Mi? Ja, oké.-odasietett Billhez, és egy pár tányért átvett tőle.-Mit pakolászol már ilyenkor?

-Este nem tudtam aludni.-kezdett bele Bill.-És már nem bírtam tovább az ágyban, muszály volt felkelnem, mert unatkoztam.

-Én jól aludtam.-Tom letette az asztalra a tányérokat.

-Örülök neki.-Bill elkezdte a tányérokat pakolgatni a helyükre.-Ma megyek dokihoz.-nézett Tomra.-Hogy megnézzék hogy mi van a lábammal.

-Te hogy érzed?-nézett Bill szemébe Tom.

-Nem fáj, semmi baj nincs vele. Tudok már járni is, csak a gipsz kicsit nehezebbé teszi.-mondta Bill.-Mármint a járást.

-Akkor jó.-bólogatott Tom, majd ropogtatni kezdett egy almát. Nem nagyon szokott almát enni, de most nincs nagy étvágya, ezért csak egy almát eszik inkább hogy mégse legyen pár órán bellül annyira éhes.

-Gondolom akkor már reggeliztél...-nézett pár percen bellil újra öccsére.

-Persze.-válaszolt Bill és felment az emeletre.

Tom nem kérdezősködött, gondolta tv-t akar nézni. Vagy valamit a naplójába akar írni.

-A napló.-jutott újra eszébe amit tegnap olvasott. ~Nem tudtam befejezni az utolsó mondatot. Pont akkor kellett jönni Billnek. Vajon mi a vége? Azt hiszem...~

Ekkor Tom gondolkodni kezdett.

-Azt hiszem beleszerettem!-suttogta Tom és befejezte magának a mondatot amit Bill naplójában olvasott. ~Ma este is amíg elmegy zuhanyozni, be fogok menni a szobájába! Elolvasom azt a mondatot!~ Tom elhatározta, és egész nap ez járt a fejében.

-Megyek az orvoshoz Tom!-kiáltott Bill Tom szobájába.

-Megyek veled!-kiáltott vissza Billnek a másik szobából.

-Miért?-kiáltott vissza Bill.

-Elviszlek kocsival! Gipszel a lábadon nem vezethetsz!-jött a válasz.

-Ja, tényleg.-ezt már Bill rendes hangerővel mondta, Tom mégis megértette.

Mindketten gyorsan átöltöztek valami utcai ruhába, majd elindultak. Tom direkt lassabban vezetett, hogy Billel többet beszélgethessen.

Bill nagyon szeret a kocsiban beszélgetni, és ez most sem volt másképp. Egyfolytában csak beszéltek. Nevettek, néha Gustavékról is beszéltek. Tom úgy érezte, hogy megint olyan mint amikor csak ikerként nézett rá. Nem úgy, mint mostanában. Szerelmeként.

Megérkeztek a kórházba. Az orvos azonnal fogadta őket. Gyorsan leszedte Bill lábáról a gipszet, kérdezett párat Billtől majd megszólalt.

-Furcsa, de valahogy azt veszem észre mintha gyorsabban gyógyulna. Eddig ilyen még nem fordult elő...-mondta az orvos és furcsálkodva Billre nézett.

-Biztos azért mert Tom mindig ottvan mellettem.-mosolygott testvérére, aki csak bólogatott.

-Nem tudom hogy ez hogy lehet, de úgy látszik fiatal úr, hogy 1 hónappal előbb fogjuk levenni a gipszet, véglegesen!-mosolygott az orvos és újra megvizsgálta Bill lábát.

-Ez furcsa.-motyogta Tom pár perc hallgatás után.

-Az, de én örülök neki.-mosolygott boldogan Bill.

Tom érezte Billből áradó energiát, és boldogságot. Bill most tényleg nagyon boldog volt. Virult a boldogságtól. Olyan volt mint egy nő az esküvő előtt. Gyönyörű, boldog és foglalt. Mert hogy Tom már lefoglalta. Az orvos egy újjabb gipszet tett Bill lábára, majd hazaengedte őket.

Bill a hazaúton végig mosolygott, és énekelt. Néha Tom is énekelt vele, ami csak még jobb hangulatot eredményezett.

-Jaj dejó! Egy hónapal előbb! Egy hónappal előbb!-tapsikolt Bill boldogan.

-Hurrá!-vigyorgott Tom amikor belépett ő is a bejárati ajtón.-Felhívom anyáékat!

Tom felhívta Simone-ékat, akik szintén röpdöstek az örömtől. Georg és Gustav is azonnal megtudta a jó hírt, és persze a fanok is, mert nemsokára majdnem minden újság címlapján ottvolt Bill, és egy kép amikor gipszben van a lába, avval a felirattal hogy: "Újra járni fog rendesen?"

Bill este megint csak elment zuhanyozni, ami Tomnak újjabb lehetőséget adott a napló olvasáshoz. Tom azonnal befutott a szobába, becsukta az ajtót és elővette az ágy alól a naplót. Kinyitotta ugyan ott, és a szemével megkereste azt a mondatot ahol tartott. ~Megvan!~ "Pedig mindig is undinak tartottam az ilyen dolgokat... Azt hiszem hogy BELESZERETTEM TOMBA." A mondat utolsó két szava nagy betűkkel volt írva, amitől most Tom röpdösött az örömtől. De még mindig nem tudta, hogy hogyan mutassa ki Billnek hogy szereti. Tom észbekapott, és kifutott a szobából a naplót pedig a földre dobta.

Nem tudta miért nem olvasott tovább, és hogy miért nem tette vissza a helyére a naplót. Nem volt képes gondolkodni. Félt, hogy nem tudja majd hogyan kimutatni hogy Bill tetszik neki. És hogy nem kell szenvednie hogy titokban kell tartani az érzéseit, mert Bill örökre megutálná.

Tom befutott a szobájába, bekapcsolta a tv-t, majd ledőlt az ágyra. Hirtelen izzadni kezdett, és a pólója rátapadt. Mégis boldog volt, hogy ugyan azt érzik. De most azért pánikolt, hogy Bill meg fogja találni a naplót a földön. Biztos hogy Bil rá fog jönni. Ki más lehetett volna? Csak Tom. Tom a tv-re meredt. Nem tudta pontosan hogy mit is néz, de el akarta terelni a figyelmet erről a dologról, mert Bill bármelyik percben beléphet, és természetesnek akar kinézni. Nem egy őrültnek aki majdnem szétrobban az örömtől. Ezért csak a tv-t nézte...

 

-Billnél-

 

Bill kilépett a fürdőből, és bement a szobájába. Amint meglátta a földön lévő naplóját, megijedt, és nem tudta hirtelen hogy hogy kerülhetett oda. Felvette a naplót, és megnézte melyik oldalon van nyitva.

-"Azt hiszem beleszerettem Tomba!"-olvasta az utolsó mondatot amit írt aznap. Bill gondolkozni kezdett, hogy hogy kerülhetett a földre. Végül úgy döntött, hogy megkérdezi Tomot. Nem vett fel pizsomát, a törülközőt magaköré csavarva ment Tom ajtaja felé...

 

-Tomnál-

 

Kopogtak.

-Tom, bent vagy?-hallotta öccse hangját.

~Úr isten, már itt is van!~ Tom nem tudta hogy válaszoljon vagy se. Végül mégis csak megszólalt.

-Gyere be!-mondta majd elhelyezkedett kényelmesen az ágyán, és a tv-re meredt.

Bill pedig belépett...

 

 

Írta: Kaulitz Crystal

 

Komikat kérek! :D Szerintem jó kis rész lett. Vagyis nekem tetszik. ^^ Szerintem ez végre nem lett unalmas rész, nem? :) Lécci komizzátok! ;3

Sziasztok. Nagyon belelendültem az írásba. :D Van ihletem, időm is van, szóval gyorsan megvagyok az új résszel is. Noss, akkor a várva várt harmadik rész:

 

Aki nem olvasta el az első és második részt, az most tegye meg, mert úgy nem fogja érteni hogy mi miért van, stb... ;)

 

 

 

-a kórházban-

 

Tom kint volt a váró terembe. Az emberek akik arra járkáltak, furcsán néztek rá. Tom úgy nézett ki az aggodalomtól mint egy elmebeteg. Egy ember meg is kérdezte tőle hogy nem-e érzi magát rosszul. Végül az orvos megjelent, és Tomhoz ment.

-Na, mi van vele?-kérdezte Tom, miközben már majdnem sírt az aggodalomtól.

-Billnek eltört a jobb lába.-sóhajtott az orvos, majd a földre nézett.

-Ugye meg fog gyógyulni?-kérdezte Tom nagyot nyelve.

-Igen, persze.-bólogatott az orvos.-5 hónap és rendbe fog jönni.

-Öt?! Az majdnem egy fél év!-Tom kikerekedett szemekkel nézett az orvosra.

-Örüljön neki, hogy ennyivel megúszta.-veregette meg az orvos Tom hátát.-Ne aggódjon, gyorsan el fog tellni az az 5 hónap!-mosolygott bátorítóan.

-Bill hol van?-kérdezte Tom.

-Mindjárt itt lesz. Már haza mehet. De gipsz van a lábán, ezért nagyon vigyázzon rá!-világosította fel az orvos.

-Rendben, vigyázni fogok.-bólogatott Tom.

Az orvos elment, Tom pedig visszaült a helyére, és várta Billt. Egyszer csak Bill megjelent gipszel a lábán. Tom odafutott hozzá.

-Ez az én hibám.-Tom lehajtotta a fejét, és próbálta visszatartani a könnyeit.

-Dehogy is! Az enyém. Én mentem vissza a mobilomért.-mondta Bill kedvesen.

-De én miattam ütött ki tűz a házban.-mondta Tom és ránézett Billre.-Egyébként meg mi a francnak kellett visszafutnod a mobilért?!

-Fontosnak tartottam.-vállat vont Bill.

-Istenem...-rázta a fejét Tom.-Gyere, hazaviszlek.

Tom hívott egy taxit, és fél óra alatt haza is értek. Tom Billt a kanapéra tette, és csak figyelte.

-Tom, nem vagyok életveszélyben!-nézett értetlenül testvérére Bill.

-Akkor is az én hibám.-rázta a fejét és bámult előre.

-Tom, nem a te hibád! Ezt hagyd abba!

-Sajnálom.-Tomnak az arcán végigfolyt egy könnycsepp.

-Tom, te most ezért sírsz?-nézett nagy szemekkel öccse.

Tom egy szó nélkül kirohant a nappaliból, egyenesen a fürdőbe.

-Az én hibám! Csak az enyém!-Tom sírt, és nem akarta hogy Bill ezt lássa.-Szeretlek Bill...-mondta halkan Tom.

Amikor végre összeszedte magát, eltüntette magán a sírás nyomait, elindult vissza Billhez, de amikor kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, Bill állt ott.

-Hát te?-nézett döbbenten Tom.

-Hallottam hogy sírtál.-nézett mélyen Tom szemébe Bill.-Nem kell.

-És mást is hallottál?-nézett ijedten Tom.

-Nem. Miért, kellett volna?-kérdezte Bill.

-Nem, nem...-Tom megnyugodott, hogy nem hallotta amit utoljára mondott.

Bill szó nélkül visszament a nappaliba, én visszafeküdt a kanapéra. Tom ott volt mellette egész nap. Tv-t néztek, néha beszéltek is egy kicsit. Este fél kilenc körül Tom meghallotta, hogy Billnek korog a gyomra.

-Ne kelj fel!-pattant fel Tom.-Hozok valamit enni!-Tom azonnal befutott a konyhába. Bill nem tudott mondani semmit erre, és nem is akart, mert tudta hogy Tom úgyse halgat rá.

-Tessék.-tért vissza Tom egy melegszendviccsel.

-Kösz.-hangzott Bill rövid válasza. Bill megnézte, és amikor látta hogy ehető, beleharapott.-Finom.-mosolygott halványan.

A nap többi része eseménytelenül telt. Amikor látta Tom hogy Bill már alszik, felvitte az emeletre a szobájába, és lefektette aludni.

Tomot mardosta a bűntudat, hogy Bill miatta sérült meg. Nem érdekelte Bill mit mondott, akkor is az ő hibája. Végül nagy nehezen Tom is el tudott aludni.

Reggel Tom már lent volt a konyhában, és meglátta Billt.

-Te mikor vittél fel?-kérdezte Bill.

-Neked is jóreggelt öcsi. Amikor elaludtál, akkor.-válaszolt Tom miközben az utolsó falatot ette meg a reggelijéből.

-Jóreggelt.-mormogta Bill.

-Mit akarsz enni?-nézett Tom öccsére.

-Nem vagyok éhes.-nyafizott és bement a nappaliba.

A napok mindig ugyan úgy teltek. Bill tv-t nézett, néha beszélgetett Tommal, és este Tom vitte fel az ágyába. Teltek a hetek, és végül már 1 és fél hónap telt el. Tom mindig lent aludt a kanapén, mert a szobája teljesen szétégett. Szerencsére Billé nem.

Egyik este Tom jött ki a fürdőből, és finoman beleütközött Billbe.

-Ohh, bocs.-Bill két keze Tom csupasz felsőtestére tapadt.

-Semmi baj.-mosolygott halványan.

Pár percig csak nézték egymást. Aztán szépen lassan Tom elvesztette az önkontrolát, és megcsókolta Billt, mire hirtelen mind a ketten szétugrottak egymástól. Már amennyire Bill bírt.

-Öhhh, megyek zuhanyozni.-gyors léptekkel elindult a fürdőbe Bill.

-Átöltözök.-vágta rá Tom, és lefutott a nappaliba. Miután Tom átöltözött, ledőlt a kanapéra, és visszagondolt erre a kis csókra. ~Bill nem elenkezett! Igaz, szétugrottunk egymástól, de éreztem hogy visszacsókolt!~ Tom boldog volt, és egyben szégyellte is magát. Becsukta a szemét és sóhajtott egy nagyot.

 

-Billnél-

 

Miután megmosakodott egy kicsit, bement a szobájába, és átöltözött. ~Egész kellemes volt.~ Gondolkodott Bill. Nem mert lemenni a nappaliba Tomhoz, ez után. Ma nem akart lemenni. Kényelmetlenül érezte magát, ezért fenntmaradt a szobájába. Kopogtak.

-Bill, bejöhetek?-hallotta Tom hangját.

-Gyere.-elhelyezkedett az ágyon, és várta Tomot.

-Figyelj, sajnálom az előbbit...-kezdte Tom.-Csak...

-Tudod mit? Hagyjuk! Nem érdekel.-hadonászott a kezével Bill.-Elfelejtem.

Tom bólogatott, majd egy szó nélkül kiment a szobából.

-Ja, és holnap jönnek anyáék meglátogatni.-nyitott be Billhez utoljára.

-Jaaaj, már megint?!-nyafogott Bill.

Billt minden héten meglátogatják a szülei, és Gustavék.

-Én is azt mondom... Egy hét alatt nem fog változni semmi!-mosolygott Tom.

-Ja...-bólogatott Bill.

-És még annyi, hogy holnap után meg jönnek megcsinálni a szobámat.-mondta Tom befejezés képp.

-Már épp ideje. Nem lehet valami kényelmes a kanapé.-mosolygott Bill.

-Ki lehet bírni.-bólintott Tom.-Na akkor én megyek is aludni.

-Jóéjt.-mosolygott halványan Bill.

-Neked is.-mosolygott Tom majd becsukta az ajtót.

Bill gyorsan elaludt, de Tom nem így volt vele. Tom forgolódott, és gondolkodott ezen a csókon. ~Biztos valahogy ki tudnám deríteni hogy szerelmes-e belém! A ma esti csókot nem nagyon ellenezte. Én meg csak azért szakadtam el tőle mert féltem hogy meg fog utálni.~ Tom végül gondolkozás közben elaludt.

Reggel megint csak Tom kelt előbb. Amikor Bill lejött reggelizni, Tom már rég fel volt öltözve, megreggelizett, és ott ült a tv előtt. De nem nézte, hanem azon gondolkozott hogyan derítse ki hogy Billnek tetszik-e. Végül egy egyszerű módhoz folyamodott. Bill még a konyhában reggelizett, ami tökéletes időzítés volt. Tom elővett a hűttőből üdítőt, töltött magának egy nagy pohárba, és leült Billel szembe az étkező asztalhoz. Ivott belőle egy kicsit, majd kiejtette a kezéből a poharat, mire az ital ráment a pólójára, a pohár pedig a földön összetört.

-Ó basszus!-káromkodott Tom mire ránézett a pólójára.

Bill nem szólalt meg, csak nézett.

-Szerinted kijön a folt?-nézett öccsére.

-Mi? Ja, asszem igen.-nézett Tomra zavarodottan, majd felvette a poharát és inni kezdett.

Tom egy mozdulattal levette magáról a pólót, mire Bill majdnem megfulladt. Köhögni kezdett, Tom gyorsan odafutott és megütögette Bill hátát. Még mindig köhögött, de már látszott rajta hogy nem kell segítség.

-Kösz Tom.-nagy levegőt vett.

Ekkor csöngettek.

-Máris ittlennének anyáék?!-nézett Tom Billre, mire öccse vállat vont. Tom gyorsan ajtót nyitott.

-Fiam! Te így járkálsz egész nap?!-hallotta Bill anyja hangját.

-Ohh, nem, csak leöntöttem a pólóm itallal, és levettem a pólóm.-válaszolt Tom és beengedte szüleit.

-Talán el akarod csábítani Billt?!-nevetett apja.

Erre Tom megtorpant. Tudta hogy apja csak viccel, neki mégse volt annyira vicces.

-Ja, csak őt...-nevetett Tom.

-Szijaaa kicsim!-ölelte át Billt Simone.

-Szia anya. Kérlek még ne fujts anya!-próbált Bill szabadulni anyja szorításából.

-Bocsánat kicsim.-Simone elengedte Billt.

-Hogyvagy te villanyoszlop?-vigyorgott Gordon Billre.

-Nem vagyok oszlop és köszönöm, egész jól vagyok...-mosolygott Bill.

-Pedig eléggé nagy vagy! Vagyis magas.-nevetett Gordon.

-Most szerintem inkább ne viccelődj.-nézett Tom szúrósan apjára.

-Húúú, félek.-tette fel a kezét mint aki megadta magát.

Beszélgettek olyan két órán kersztül, aztán ebédre hazamentek.

-Sziasztok!-köszönt el Tom majd becsukta az ajtót.

-Ha még öt percig tovább maradtak volna én esküszöm feldobtam volna a pacskert!-nézett Bill megkönnyebbülten.

-Ja, én is.-mosolygott Tom.-Mit együnk?

-Nem tudom. Nem rendelünk inkább pizzát?-nézett öccse Tomra.

-Felőlem.-vont vállat Tom, és tárcsázott. Negyed óra múlva meghozták a pizzát, amit elosztottak kettőjük között. Bill evett négy szeletet, meg Tom. Mikor megették, tv-t néztek majd fél kettő körül megint csöngettek.

-Biztos Gustavék azok.-kelt fel Tom majd ajtót nyitott.

-Sziasztook!-köszönt Georg boldogan.

-Hello.-mosolygott Bill mikor bementek a nappaliba.

-Hogyvagy?-kérdezte Gustav.

-Tudjátok ha ma már ötvenszer megkérdezik, akkor is az lesz a válaszom hogy már jobban!-Bill hirtelen felkapta a vizet.

-Mi baja van?-nézett Tomra Gustav.

-Ma kb. 20x felhívták a barátai, meg a család többi tagjai, és megkérdezték hogy van. Gondolhatjátok hogy már elege van ebből...-magyarázta Tom.

-Aha.-bólogatott Georg.

Beszélgettek arról, hogy hogyan is történt a baleset, arról hogy Tom szobája leégett, és utána Tom megunta a témát, ezért váltott.

-És amikor mi elmentünk a buliból, ti még maradtatok?-kérdezte Tom témát váltva.

Ekkor ránézett öccsére, akin látszott hogy kényelmetlenül érzi magát, és mocorogni kezdett.

-Igen.-felelt Gustav.-De ti nem is tudjátok hogy mennyit ittatok! Öcsém...

-Királyak voltatok.-vigyorgott Georg.

-Kösz.-nézett Bill szúrósan.-Én meg szarul éreztem magam másnap.

-Nem csodálom.-vigyorgott Gustav is.

Beszélgettek egésszen estig. Beszéltek arról is hogy Georg találkozott egy lánnyal, akit majdnem aznap meg is fektette, de holnap fognak találkozni, hogy Gustav a buli végén annyira berugott, hogy elkiáltotta magát hogy meleg, és még másról is beszéltek... (de persze Gustav nem meleg xD)

-Na mi megyünk.-mondta Gustav és felállt.

-Oké, kikisérlek titeket.-kelt fel Tom, majd elindult az ajtó felé.

-Jobbulást.-mosolygott halványan Billre Georg.

-Kösz.-mosolygott Bill majd nézte ahogy kimennek az ajtón barátai.

Tom bezárta az ajtót, és rendet rakott a fiúk után. Mert hát maradt egy-két üres sörösdoboz, meg ilyesmi.

-Azt hiszem én megyek aludni.-kelt fel Bill majd a szobája felé vette az irányt.

-Oké, jóéjt.-mondta Tom majd felkísérte Billt a szobájába, utána pedig ment ő is aludni.

Másnap reggel arra ébredt, hogy valaki rázza őt, hogy ébredjen már fel.

-Hívtak hogy nemsokára jönnek rendbehozni a szobádat.-hallotta öccse hangját.

Tom nem nyitotta ki a szemét, csak az egyik párnával megdobta. Nem tudta hogy el-e találta, de rájött amikor Bill visszadobta neki...

 

 

Írta: Kaulitz Crystal

 

Kommentet kérek! :D Szerintem ez egy kicsit unalmas rész lett. =/ Meg hosszú. De ígérem, holnapra vagy még mára egy sokkal izgalmasabb részt hozok! ;D

Sziasztok. Gondoltam hogy megírom a történetem második részét is, mert úgy sokkal érdekesebb és izgalmasabb lesz, és akkor el tudjátok majd dönteni hogy szeretnétek-e folytatást vagy nem. :) Szóljatok ha szeretnétek. ;D De ha nem vagytok regisztrálva ide, és szeretnétek írni hogy folytassam, akkor írjatok egy e-mailt, és küldjétek el nekem ide: rohadtkortee@citromail.hu . ;) Minden nap megnézem az e-mailjeimet, és 2 nap alatt készen szokott lenni egy igen hosszú rész. Szóval ti rajtatok áll a döntés. =) Akkor a második rész:

 

Aki nem olvasta el az első részt, az most tegye meg, mert úgy nem fogja érteni hogy mi miért van, stb... ;)

 

 

 

-reggel-

 

Reggel szinte egyszerre ébredtek fel. Tom nagyot sóhajtott, majd megfordult Bill felé. Bill is ébredezett, és egyszerre lassan kinyitották a szemüket.

-Áááááá!-kiabált Bill ijedtében.

-Mi... a francba!-Tom körülnézett, és a takarót magához fogta.

Bill is takargatta magát, és csak pislogtak egymásra.

Még pár percig csak kiáltoztak ijedtükben, de egyszer csak elhallgattak.

-Tegnap mi is volt?-gondolt vissza Bill a tegnap estére.

-Nem nagyon emlékszem.-vállat vont Tom kicsit zavarodottan.-Asszem Andreas buliján voltunk, és ittunk...

-Nem is kicsit.-nézett szégyenlősen Bill testvérére.

-Akkor mi most tegnap esteee...-próbálta kimondani de nem nagyon ment.

-Ezt inkább most hagyjuk, felfordul a gyomrom.-Bill kirohant a szobából a takarót maga köré fonva.

Tom visszafeküdt az ágyon, és gondolkodott. ~Nem is volt olyan rossz a tegnap este. Áhhh, Tom, térj magadhoz! Ő az öcséd! Mindjárt megpofozom magam, esküszöm!~ Tom teljesen össze volt zavarodva. ~Én emlékszem a tegnap estére. Vagyis inkább csak arra, amikor itthon voltunk. Akkor már kezdtem kijózanodni, amikor megtörtént. És nem is volt olyan rossz. Igazából nem is undorodom ettől.~ Tom gondolkozás közben felkelt, és felöltözött. ~Fúj, te jó ég, buzi lettem!~ Tom vigyorgott ezen a gondolatán. ~Lehet hogy beleszerettem Billbe... Bakker az nem lehet! Ő fiú, és az öcsém! Úgy látszik még mindig nem vagyok józan...~ Gondolkozás közben Tom kiment a konyhába, és valami ételt keresgélt a hűttőben. Végül úgy döntött, hogy gofrit csinál. Amikor elkészült a gofri, leült és lassan enni kezdett. Közben végig a tegnap este és Bill járt a fejében.

 

-Billnél-

 

Bill a szobájában volt, az ágyon ült, és nézett ki a fejéből. ~Te jó ég, mit csináltuk mi tegnap?! Úr isten...~ Bill keresett egy kényelmes ruhát, átöltözött, és kiment a konyhába. Szerette volna elkerülni most Tomot, és a beszélgetést amin egyszer át kell esniük. De nem ma. Nem most. Nem ebben a percben. Máskor. Tom rápillantott, majd újra a tányérjára nézett és ette tovább a gofriját.

Bill nagyot sóhajtott, majd odament a húttőhöz, és kinyitotta.

-Nem is vagyok éhes...-nyafogta magának majd undorodva járkálni kezdett.

-Bill, várj!-szólt Tom Billnek.

-Jaaj mi van már?!-fordult Tom felé.

-Miért nem vagy kisminkelve?-nézett öccsére Tom.

-Minek?!-evvel a szóval megfordult és kiment a konyhából.

-Nem tudom talán azért mert úgy szép vagy...-mormogta magának Tom szörnyen halkan. Ezen a mondaton meglepődött. Hogy tudott ilyet mondani. ~Bazdmeg, azt hiszem beleszerettem Billbe!~ Visszagondolt a kérdésre, és a válaszra. A kérdés hülyeség volt, mert reggel minek lenne kisminkelve?! Meg a válasz: "Minek?!" Ezt Tom nem értette. Akkor válaszolhatott volna úgy hogy azért mert reggel van, vagy azért mert nincs kedve, vagy valami más. De Bill egyiket sem mondta. Ez olyan volt mintha arra akart volna kijukadni hogy mi értelme élni. Sok, sok értelme van. Pl. az hogy valaki szereti Billt, és szép, okos és kedves ember. Tom nem akarta elhinni, hogy beleszeretett Billbe. Próbálta kiverni a fejéből, de nem igazán sikerült...

Bill visszament a szobájába, és ledőlt az ágyra.

-Furcsa érzésem van...-mondta magának Bill halkan, majd felkelt és a tükörbe nézett. Meglátta hogy nincs kisminkelve, furcsán néz ki és álmos tekintete van. ~Biztos a tegnap este miatt...~ Bill avval győzködte magát, hogy csak fáradt, és a tegnap este miatt nem mer Tom látókörébe kerülni.

-Vagy azért, mert szeretem. Mert beleszerettem.-elmosolyodott amint Tomra gondolt. ~Nem, nem, nem, nem! Nem szerethetem! Vagyis nem lehetek szerelmes belé! Ez durva, és, és ő az iker tesóm!~ Bill felkelt, és elindult lefelé a lépcsőn, de a közepén megállt. Meglátta hogy Tom a nappaliban ül, a kanapén, és tv-t néz. Vagyis csak kapcsolgat. ~Biztos nem talál semmi érdekeset...~ Gondolta Bill majd pár percig csak nézi Tomot. Tom nem vette észre Billt, csak akkor amikor leért a lépcsőről.

-Tom, beszélni akarok veled valamiről...-kezdett bele Bill. Tom erre félénken ránézett öccsére, és magyarázkodni kezdett.

-Figyelj Bill, én sajnálom csak be voltak ru...-Bill ekkor félbeszakította.

-Jó jó, ez most nem fontos.-mutogatott a kezével Bill.-Erről senkinek egy szót se. Még anyáéknak se!-nézett komolyan Tomra.

-Hülye lennék...-vigyorgott erőltetően Tom.

-Oké, kösz. Csak ennyit szerettem volna.-Bill halványan mosolyogva felkelt, és elindult fel az emeletre ismét.

-Végre úgy nézel ki mint régen...-hallotta Bill Tom halk angját.

-Tessék?-fordult Tom felé.

-Csak mondtam hogy legalább már úgy nézel ki mint régen.-ismételte meg a mondatot.-Rendesen fel vagy öltözve, ki vagy sminkelve, a hajad is rendesen megcsináltad. Szóval a régi vagy.-mosolygott Tom.

-Öhh, kösz.-nézett kicsit értetlenül Bill majd felszaladt a szobájába.

Leült az ágy szélére, becsukta a szemét és visszagondolt a tegnap estére. Valamire emlékszik, valamire nem. De a legtöbbjére igen. ~Be kell hogy valljam, a tegnap estét élveztem! Azt hiszem beleszerettem Tomba.~ Sóhajtott egyett Bill amint ezt gondolta. ~De szerintem Tomnak is tetszek én is, mert olyan furcsán nézett rám. Ahogy eddig még soha...~ Bill először kicsit bizarnak gondolta a dolgot, és próbálta magát meggyőzni, hogy nem szerelmes Tomba, de az érzései nem ezt mondták. Azt érezte, hogy szereti Tomot, és ő a mindene. Csak Tommal akar lenni. De mivan ha Tom nem érez Bill iránt úgy?! ~Ha elmondom neki mit érzek, megutálna!~ Billnek és Tomnak ugyan abban a pillanatban jutott ez eszébe. Nem is gondolták hogy ugyan azt éreznek egymás iránt.

A nap többi részében Bill a szobájában volt, de néha lement hogy Tom lássa hogy itthon van és már jobban is van. Tom a kanapén ült és folyton tv-t nézett, egész nap. Bill is ugyan ezt tette, csak Bill a saját szobájában, mert nem mert Tom mellett lenni egy helyben. Hajnal körül volt, és Bill még mindig tv-t nézett. Álmos volt, ezért inkább lekapcsolta a tv-t, és megpróbált aludni. Hallotta hogy Tom még mindig tv-t néz, épp lövöldöztek. Nem zavarta a tv, csak az hogy folyton Tomra gondol. Az zavarta. Lassan Bill elaludt...

Tom is kezdett álmosodni, lekapcsolta a tv-t, felkelt és hang nélkül szépen lassan ment fel az emeletre a saját szobájába. Átöltözött, lefeküdt, és próbált aludni. De csak forgolódott. Úgy gondolta hogy egy cigi, és lenyugszik. Hogy majd tud aludni ha elszív egyet. Lusta volt kimenni a szobájából, és mert úgyis szokott este a szobájában cigizni, nem zavarta hogy folyton füst szag van a szobájába. Elővett egy szálat, és lassan elszívta. Tom az ágyon hanyatt fekve cigizett. Nem is gondolt arra, hogy szépen lassan elalszik, és a cigi kiesett a kezéből. Pár percre rá felébredt a forróságra a szobájában. A fél szoba már lángolt. Kirohant a szobából, és Billhez futott.

-Bill, fuss! Ég a ház!-kiáltozta Tom Bill életét féltve.

Bill felpattant, és látta hogy Tom áll az ajtóban.

-Fuss, ég a ház! Gyere már! Siess!-kiáltozta Tom Billnek.

Bill odarohant Tomhoz, Tom megfogta a csuklóját és megint vonszolta le. Mint a buli előtt... Tom ment elöl, és nem vette észre hogy Bill lemaradt, mert visszament a mobiljáért. Tom már lent volt amikor észrevette, hogy Bill jön le a lépcsőn és a ház egyik tartó indája rászakad Billre.

-Bill!-kiáltotta el magát Tom majd odarohant Billhez, és kiszedte a romok alól.

-Tom.-nyöszörögte Bill.-Szörnyen fáj a lábam...-nézett kábultan Bill.

-Nem lesz semmi baj öcsi, hívom a mentőt!-Tom azonnal tárcsázni kezdett.-Gyere.-mondta halkan Billnek, és felemelte.

-Tom, tudok járni!-nyafogott Bill a fájdalomtól.

-Csönd! Azt mondtad fáj a lábad! Most nem fogsz járni! Úgyhogy hagyd magad, kiviszlek ebből a házból!-Tom parancsolóan Billre nézett, aki nem szólalt meg.

Kint az udvaron letette Billt a hintaágyra.

-Köszönöm Tom.-mosolygott Bill.

-Semmiség.-mosolygott Tom is.

A mentősök abban a percben jöttek meg. És a tűzoltósok is. A mentősök Billt azonnal vitték a kórházba. Tom is ment vele. Nagyon aggódott Billért...

 

 

Írta: Kaulitz Crystal

 

Kommenteket kérek! És írjátok meg hogy szeretnétek-e folytatást! ;D Ti döntsetek, ne én! Lehet hogy ez egy kicsit hosszabb rész lett, de szerintem jó. :) Van ihletem. xD

Sziasztok. Már tegnap el akartam kezdeni az írást, de fáradt voltam. xD Szóval akkor ma kezdem a történetet. De csak akkor lesz folytatása, ha ti akarjátok. Szóval kérek majd hozzászólást írni! ;D Mert ha nem mondja senki hogy folytassam, akkor nincs értelme írni. Ja és még valami: nem tudna valaki segíteni hogy hogy lehet cBox-ot betenni chat-nek?? xD Mert én még nem jöttem rá. =/ Akkor az első rész:

 

 

 

Az egész egy bulin kezdődött. Ez után a buli után minden megváltozott Bill és Tom életében. És mindennek csak a buli és a sok alkohol a hibája. Akkor menjünk vissza az időbe, a buli elejére...

 

-a buli kezdete előtt-

 

-Bill, gyere menjünk! Mindjárt kezdődik a buli!-kiáltott Tom fel az emeltre Billnek.

-Mindjárt, csak még készülődök!-hallatszott Bill hangja.

Tom felrohant az emeletre, berontott Bill szobájába hogy megnézze mit csinál még mindig.

-Ez a sok ékszer...-csóválta a fejét Tom.-Minek kell kisminkelni magad már megint?!

-Én így szoktam... Tudod te jól.-válaszolt a tükör előtt tollászkodó Bill.

Tom állt az ajtóba, és nézte öccsét, ahogy szépen lassan elkészül.

-Na, már kész is vagyok!-fordult Bill Tom felé.

-És csak negyed órába tellett!-mormogta Tom, megfogta Bill csuklóját, és vonszolni kezdte lefelé. Bill kicsit nehezen de le tudott menni a lépcsőn úgy, hogy testvére vonszolja lefelé. Beszálltak a kocsiba, és elindultak Andreas bulijára.

Mikor odaértek, a buli már rég folyt.

-Tessék! Már mindenki rég bent van...-mormogta Tom és szúrós pillantást vetett Billre.

-Akkor inkább menjünk be, nem gondolod? Ha bulizni akarsz akkor ki kéne szállni a kocsiból.-Bill ugyan olyan szúrós tekintettel nézett Tomra, és pár perc múlva kiszállt. Tom is követte a példáját.

-Sziasztok! Végre hogy megjöttetek! Georg és Gustav már bent vannak.-köszöntötte Tomékat Andreas.

-Szevasz haver!-kezet rázott Tom Andreassal.-A kis hercegnő miatt késtünk.-mutatott Bill felé.-Tollászkodott a bálra.

-Na mostmár azért leállhatsz Tom!-kezdett pipa lenni Bill.

-Van bent sör, egy kis kaja, redbull, cola, szóval minden van. Érezzétek jól magatokat!-veregette meg az ikrek vállát Andreas.

Ahogy beléptek, Georg és Gustav azonnal köszönt nekik, és nagy beszélgetésbe kezdtek, közbe a bárpultnál üldögéltek mindvégig.

-Ivóverseny? Ki van benne?-vigyorgott Georg.

-Én!-szólalt meg Tom.

-Bill, te nem akarsz versenyezni?-kérdezte Gustav.

-Nem, én nem szeretnék inni annyit. Vigyáznom kell Tomra, mert ha berug tudjátok milyen...-nézett Tomra Bill.

-Na, csak egy kicsit! Gyerünk, igyál!-nyújtotta Tom Billnek a kis feles poharakat.

Bill megfogta, beleszagolt és undorodott képet vágott.

-Nagyon erős a szaga.-mormogta.

-Na, ne legyél ilyen kis nyafi hercegnő!-erősködött Tom.-Igyál! Igyál! Igyál!

Erre Georg és Gustav is kezdte kiabálni Billnek hogy "igyál". Bill nem tehetett mást, lehúzta egy nyelésre. Először undorodott képet vágott, de utána megivott még egyet, utána megint, és végül Tommal versenyeztek.

Egyszer csak azon kapta magát, hogy a buliba mindenki őket figyeli, és mindenki kiáltozik hogy "igyatok, még, még". Bill látja hogy Tom már dölöngél, és mindjárt leesik a székről. Bill sem volt másképp, ő is kezdett dölöngélni, és szédült is. De még mindig ittak.

-Öcsém, már 23 pohárral megittak!-vigyorgott Georg.

-Ez nem semmi!-nevetett Andreas.

Tom megint lehúzott egyet, majd megszólalt.

-Na jóvan gyerekek, ennyi elég!-kiáltotta el magát furcsa képet vágva Tom.

-Azt hiszem én hazamegyek.-kelt fel Bill, és megkapaszkodott az egyik székbe.

-Haza viszlek titeket!-mondta Andreas majd odavezette Billt és Tomot a kocsijához, leültette őket és elindultak. Bill és Tom a kocsiba már félig aludt, és nyafogtak hogy fáj a fejük.

-Itt vagytok. Menjetek aludni!-kisegítette Andreas Billéket a kocsiból, majd visszament a buliba.

Bill leült a kanapéra, Tom is ugyan ezt tette.

-Én nyertem.-vigyorgott kábultan Tom.

-Miben?-kérdezte Bill.

-Az ivóversenyben.

-Ja, én már el is felejtettem...-nézett Bill Tomra.

Bill próbált felkelni, de visszaesett a kanapéra. Végül mégis sikerült felkelni, a falhoz támaszkodott, és becsukta a szemét.

Tom ránézett öccsére, felkelt, és odament hozzá.

-Gyönyörű vagy.-suttogta és közelebb lépett hozzá.

-Tessé...-Bill nem tudta befejezni a mondatot, mert Tom szájon csókolta.

Egyikük sem tudta, hogy mit csinálnak, de csókolták egymást. Egyre vadabull csókolgatták egymást, közbe simogatták a másikat ahol csak tudták. Tom keze Bill pólója alá csúszott. Még jobban egymáshoz simultak, Bill keze pedig Tom nadrágjánál volt. Az övet kikapcsolta, ekkor Tom felemelte Billt, és felvitte az emeletre a hálóba. Lefektette az ágyra és tovább csókolta.

-Kívánlak.-nyögte Bill miközben Tom csókolgatta a nyakát.

Tom erre nem felelt, levette a pólóját, és újra csókolni kezdte Billt, közbe Bill nadrágját fogdosta. Kikapcsolta az övet, és lehúzta róla egy mozdulattal. Bill is ugyan ezt tette Tom farmerjával. Tom Bill fölsőjét is levette róla, és a sarokba dobta. Bill hagyta hogy Tom csókolgassa a nyakát, közbe ő Tom alsóját nézte, ahogy az egyre jobban csúcsosodott. Bill egy másodperc alatt lehúzta Tomról az alsónadrágot, mire Tom ránézett, és elmosolyodott. Tom beleharapott az alsó ajkába, majd Billről lehúzta az alsót. Billt az ölébe ültette, és a mellbimbóját kezdte nyaldosni. Bill ezt nyögésekkel köszönte meg, majd Bill beleharapott Tom nyakába, és szivogatni kezdte. Tom nyögdécselt, majd elfeküdt az ágyon. Bill rajta ült, végigcsókolta az egész testét Tomnak, majd ment egyre lejebb. Végül leért Tomnak a nemi szervéhez, ami már kész állapotban állt. Bill kajánul elmosolyodott, majd megfogta Tom szerszámát, és huzogatni kezdte rajta a bőrt.

Tom ezt hangos nyögésekkel fejezte ki, hogy tetszik neki. Bill egyre gyorsabb tempót váltott, és végül bekapta Tom férfiasságát, és szopogatni kezdte. Ki-be huzogatta a szájába.

-Bill.-nyögte ki Tom, mire Bill kivette a szájából Tom férfiasságát, és kézzel csinálta tovább. Pár másodpercen bellül Tom el is sült, amit nagy és hangos nyögéssel fejezett ki.

Pár perc múlva Bill volt allul, és Tom pedig szájával kényeztette Bill szerszámát. Majd végül Tom belehatolt Billbe. Gyors tempóra váltott, amit Bill nyögésekkel kísért végig.

A végén Bill is elsült, és szaporán vette a levegőt. Tom még egyet lökött Billen, hogy ő is eljusson a csúcsig, majd hátrahajtott fejjel, és becsukott szemekkel egy óriásit nyögött, majd Bill mellé feküdt az ágyra.

Úgy lihegtek mint a kutyák nyáron a nagy hőségbe. Forrt a testük, melegük volt és kábultak voltak a beteljesülés miatt.

Nemsokára rá elaludtak egymás mellett meztelenül az ágyon...

 

 

Írta: Kaulitz Crystal

 

Kommenteket kérek, és csak akkor lesz folytatás ha kéritek! ;D Szóval írjatok kommentet! ^^