Sziasztok. Gondoltam hogy megírom a történetem második részét is, mert úgy sokkal érdekesebb és izgalmasabb lesz, és akkor el tudjátok majd dönteni hogy szeretnétek-e folytatást vagy nem. :) Szóljatok ha szeretnétek. ;D De ha nem vagytok regisztrálva ide, és szeretnétek írni hogy folytassam, akkor írjatok egy e-mailt, és küldjétek el nekem ide: rohadtkortee@citromail.hu . ;) Minden nap megnézem az e-mailjeimet, és 2 nap alatt készen szokott lenni egy igen hosszú rész. Szóval ti rajtatok áll a döntés. =) Akkor a második rész:

 

Aki nem olvasta el az első részt, az most tegye meg, mert úgy nem fogja érteni hogy mi miért van, stb... ;)

 

 

 

-reggel-

 

Reggel szinte egyszerre ébredtek fel. Tom nagyot sóhajtott, majd megfordult Bill felé. Bill is ébredezett, és egyszerre lassan kinyitották a szemüket.

-Áááááá!-kiabált Bill ijedtében.

-Mi... a francba!-Tom körülnézett, és a takarót magához fogta.

Bill is takargatta magát, és csak pislogtak egymásra.

Még pár percig csak kiáltoztak ijedtükben, de egyszer csak elhallgattak.

-Tegnap mi is volt?-gondolt vissza Bill a tegnap estére.

-Nem nagyon emlékszem.-vállat vont Tom kicsit zavarodottan.-Asszem Andreas buliján voltunk, és ittunk...

-Nem is kicsit.-nézett szégyenlősen Bill testvérére.

-Akkor mi most tegnap esteee...-próbálta kimondani de nem nagyon ment.

-Ezt inkább most hagyjuk, felfordul a gyomrom.-Bill kirohant a szobából a takarót maga köré fonva.

Tom visszafeküdt az ágyon, és gondolkodott. ~Nem is volt olyan rossz a tegnap este. Áhhh, Tom, térj magadhoz! Ő az öcséd! Mindjárt megpofozom magam, esküszöm!~ Tom teljesen össze volt zavarodva. ~Én emlékszem a tegnap estére. Vagyis inkább csak arra, amikor itthon voltunk. Akkor már kezdtem kijózanodni, amikor megtörtént. És nem is volt olyan rossz. Igazából nem is undorodom ettől.~ Tom gondolkozás közben felkelt, és felöltözött. ~Fúj, te jó ég, buzi lettem!~ Tom vigyorgott ezen a gondolatán. ~Lehet hogy beleszerettem Billbe... Bakker az nem lehet! Ő fiú, és az öcsém! Úgy látszik még mindig nem vagyok józan...~ Gondolkozás közben Tom kiment a konyhába, és valami ételt keresgélt a hűttőben. Végül úgy döntött, hogy gofrit csinál. Amikor elkészült a gofri, leült és lassan enni kezdett. Közben végig a tegnap este és Bill járt a fejében.

 

-Billnél-

 

Bill a szobájában volt, az ágyon ült, és nézett ki a fejéből. ~Te jó ég, mit csináltuk mi tegnap?! Úr isten...~ Bill keresett egy kényelmes ruhát, átöltözött, és kiment a konyhába. Szerette volna elkerülni most Tomot, és a beszélgetést amin egyszer át kell esniük. De nem ma. Nem most. Nem ebben a percben. Máskor. Tom rápillantott, majd újra a tányérjára nézett és ette tovább a gofriját.

Bill nagyot sóhajtott, majd odament a húttőhöz, és kinyitotta.

-Nem is vagyok éhes...-nyafogta magának majd undorodva járkálni kezdett.

-Bill, várj!-szólt Tom Billnek.

-Jaaj mi van már?!-fordult Tom felé.

-Miért nem vagy kisminkelve?-nézett öccsére Tom.

-Minek?!-evvel a szóval megfordult és kiment a konyhából.

-Nem tudom talán azért mert úgy szép vagy...-mormogta magának Tom szörnyen halkan. Ezen a mondaton meglepődött. Hogy tudott ilyet mondani. ~Bazdmeg, azt hiszem beleszerettem Billbe!~ Visszagondolt a kérdésre, és a válaszra. A kérdés hülyeség volt, mert reggel minek lenne kisminkelve?! Meg a válasz: "Minek?!" Ezt Tom nem értette. Akkor válaszolhatott volna úgy hogy azért mert reggel van, vagy azért mert nincs kedve, vagy valami más. De Bill egyiket sem mondta. Ez olyan volt mintha arra akart volna kijukadni hogy mi értelme élni. Sok, sok értelme van. Pl. az hogy valaki szereti Billt, és szép, okos és kedves ember. Tom nem akarta elhinni, hogy beleszeretett Billbe. Próbálta kiverni a fejéből, de nem igazán sikerült...

Bill visszament a szobájába, és ledőlt az ágyra.

-Furcsa érzésem van...-mondta magának Bill halkan, majd felkelt és a tükörbe nézett. Meglátta hogy nincs kisminkelve, furcsán néz ki és álmos tekintete van. ~Biztos a tegnap este miatt...~ Bill avval győzködte magát, hogy csak fáradt, és a tegnap este miatt nem mer Tom látókörébe kerülni.

-Vagy azért, mert szeretem. Mert beleszerettem.-elmosolyodott amint Tomra gondolt. ~Nem, nem, nem, nem! Nem szerethetem! Vagyis nem lehetek szerelmes belé! Ez durva, és, és ő az iker tesóm!~ Bill felkelt, és elindult lefelé a lépcsőn, de a közepén megállt. Meglátta hogy Tom a nappaliban ül, a kanapén, és tv-t néz. Vagyis csak kapcsolgat. ~Biztos nem talál semmi érdekeset...~ Gondolta Bill majd pár percig csak nézi Tomot. Tom nem vette észre Billt, csak akkor amikor leért a lépcsőről.

-Tom, beszélni akarok veled valamiről...-kezdett bele Bill. Tom erre félénken ránézett öccsére, és magyarázkodni kezdett.

-Figyelj Bill, én sajnálom csak be voltak ru...-Bill ekkor félbeszakította.

-Jó jó, ez most nem fontos.-mutogatott a kezével Bill.-Erről senkinek egy szót se. Még anyáéknak se!-nézett komolyan Tomra.

-Hülye lennék...-vigyorgott erőltetően Tom.

-Oké, kösz. Csak ennyit szerettem volna.-Bill halványan mosolyogva felkelt, és elindult fel az emeletre ismét.

-Végre úgy nézel ki mint régen...-hallotta Bill Tom halk angját.

-Tessék?-fordult Tom felé.

-Csak mondtam hogy legalább már úgy nézel ki mint régen.-ismételte meg a mondatot.-Rendesen fel vagy öltözve, ki vagy sminkelve, a hajad is rendesen megcsináltad. Szóval a régi vagy.-mosolygott Tom.

-Öhh, kösz.-nézett kicsit értetlenül Bill majd felszaladt a szobájába.

Leült az ágy szélére, becsukta a szemét és visszagondolt a tegnap estére. Valamire emlékszik, valamire nem. De a legtöbbjére igen. ~Be kell hogy valljam, a tegnap estét élveztem! Azt hiszem beleszerettem Tomba.~ Sóhajtott egyett Bill amint ezt gondolta. ~De szerintem Tomnak is tetszek én is, mert olyan furcsán nézett rám. Ahogy eddig még soha...~ Bill először kicsit bizarnak gondolta a dolgot, és próbálta magát meggyőzni, hogy nem szerelmes Tomba, de az érzései nem ezt mondták. Azt érezte, hogy szereti Tomot, és ő a mindene. Csak Tommal akar lenni. De mivan ha Tom nem érez Bill iránt úgy?! ~Ha elmondom neki mit érzek, megutálna!~ Billnek és Tomnak ugyan abban a pillanatban jutott ez eszébe. Nem is gondolták hogy ugyan azt éreznek egymás iránt.

A nap többi részében Bill a szobájában volt, de néha lement hogy Tom lássa hogy itthon van és már jobban is van. Tom a kanapén ült és folyton tv-t nézett, egész nap. Bill is ugyan ezt tette, csak Bill a saját szobájában, mert nem mert Tom mellett lenni egy helyben. Hajnal körül volt, és Bill még mindig tv-t nézett. Álmos volt, ezért inkább lekapcsolta a tv-t, és megpróbált aludni. Hallotta hogy Tom még mindig tv-t néz, épp lövöldöztek. Nem zavarta a tv, csak az hogy folyton Tomra gondol. Az zavarta. Lassan Bill elaludt...

Tom is kezdett álmosodni, lekapcsolta a tv-t, felkelt és hang nélkül szépen lassan ment fel az emeletre a saját szobájába. Átöltözött, lefeküdt, és próbált aludni. De csak forgolódott. Úgy gondolta hogy egy cigi, és lenyugszik. Hogy majd tud aludni ha elszív egyet. Lusta volt kimenni a szobájából, és mert úgyis szokott este a szobájában cigizni, nem zavarta hogy folyton füst szag van a szobájába. Elővett egy szálat, és lassan elszívta. Tom az ágyon hanyatt fekve cigizett. Nem is gondolt arra, hogy szépen lassan elalszik, és a cigi kiesett a kezéből. Pár percre rá felébredt a forróságra a szobájában. A fél szoba már lángolt. Kirohant a szobából, és Billhez futott.

-Bill, fuss! Ég a ház!-kiáltozta Tom Bill életét féltve.

Bill felpattant, és látta hogy Tom áll az ajtóban.

-Fuss, ég a ház! Gyere már! Siess!-kiáltozta Tom Billnek.

Bill odarohant Tomhoz, Tom megfogta a csuklóját és megint vonszolta le. Mint a buli előtt... Tom ment elöl, és nem vette észre hogy Bill lemaradt, mert visszament a mobiljáért. Tom már lent volt amikor észrevette, hogy Bill jön le a lépcsőn és a ház egyik tartó indája rászakad Billre.

-Bill!-kiáltotta el magát Tom majd odarohant Billhez, és kiszedte a romok alól.

-Tom.-nyöszörögte Bill.-Szörnyen fáj a lábam...-nézett kábultan Bill.

-Nem lesz semmi baj öcsi, hívom a mentőt!-Tom azonnal tárcsázni kezdett.-Gyere.-mondta halkan Billnek, és felemelte.

-Tom, tudok járni!-nyafogott Bill a fájdalomtól.

-Csönd! Azt mondtad fáj a lábad! Most nem fogsz járni! Úgyhogy hagyd magad, kiviszlek ebből a házból!-Tom parancsolóan Billre nézett, aki nem szólalt meg.

Kint az udvaron letette Billt a hintaágyra.

-Köszönöm Tom.-mosolygott Bill.

-Semmiség.-mosolygott Tom is.

A mentősök abban a percben jöttek meg. És a tűzoltósok is. A mentősök Billt azonnal vitték a kórházba. Tom is ment vele. Nagyon aggódott Billért...

 

 

Írta: Kaulitz Crystal

 

Kommenteket kérek! És írjátok meg hogy szeretnétek-e folytatást! ;D Ti döntsetek, ne én! Lehet hogy ez egy kicsit hosszabb rész lett, de szerintem jó. :) Van ihletem. xD