Sziasztok. Nagyon belelendültem az írásba. :D Van ihletem, időm is van, szóval gyorsan megvagyok az új résszel is. Noss, akkor a várva várt harmadik rész:
 
Aki nem olvasta el az első és második részt, az most tegye meg, mert úgy nem fogja érteni hogy mi miért van, stb... ;)
 
 
 
-a kórházban-
 
Tom kint volt a váró terembe. Az emberek akik arra járkáltak, furcsán néztek rá. Tom úgy nézett ki az aggodalomtól mint egy elmebeteg. Egy ember meg is kérdezte tőle hogy nem-e érzi magát rosszul. Végül az orvos megjelent, és Tomhoz ment.
-Na, mi van vele?-kérdezte Tom, miközben már majdnem sírt az aggodalomtól.
-Billnek eltört a jobb lába.-sóhajtott az orvos, majd a földre nézett.
-Ugye meg fog gyógyulni?-kérdezte Tom nagyot nyelve.
-Igen, persze.-bólogatott az orvos.-5 hónap és rendbe fog jönni.
-Öt?! Az majdnem egy fél év!-Tom kikerekedett szemekkel nézett az orvosra.
-Örüljön neki, hogy ennyivel megúszta.-veregette meg az orvos Tom hátát.-Ne aggódjon, gyorsan el fog tellni az az 5 hónap!-mosolygott bátorítóan.
-Bill hol van?-kérdezte Tom.
-Mindjárt itt lesz. Már haza mehet. De gipsz van a lábán, ezért nagyon vigyázzon rá!-világosította fel az orvos.
-Rendben, vigyázni fogok.-bólogatott Tom.
Az orvos elment, Tom pedig visszaült a helyére, és várta Billt. Egyszer csak Bill megjelent gipszel a lábán. Tom odafutott hozzá.
-Ez az én hibám.-Tom lehajtotta a fejét, és próbálta visszatartani a könnyeit.
-Dehogy is! Az enyém. Én mentem vissza a mobilomért.-mondta Bill kedvesen.
-De én miattam ütött ki tűz a házban.-mondta Tom és ránézett Billre.-Egyébként meg mi a francnak kellett visszafutnod a mobilért?!
-Fontosnak tartottam.-vállat vont Bill.
-Istenem...-rázta a fejét Tom.-Gyere, hazaviszlek.
Tom hívott egy taxit, és fél óra alatt haza is értek. Tom Billt a kanapéra tette, és csak figyelte.
-Tom, nem vagyok életveszélyben!-nézett értetlenül testvérére Bill.
-Akkor is az én hibám.-rázta a fejét és bámult előre.
-Tom, nem a te hibád! Ezt hagyd abba!
-Sajnálom.-Tomnak az arcán végigfolyt egy könnycsepp.
-Tom, te most ezért sírsz?-nézett nagy szemekkel öccse.
Tom egy szó nélkül kirohant a nappaliból, egyenesen a fürdőbe.
-Az én hibám! Csak az enyém!-Tom sírt, és nem akarta hogy Bill ezt lássa.-Szeretlek Bill...-mondta halkan Tom.
Amikor végre összeszedte magát, eltüntette magán a sírás nyomait, elindult vissza Billhez, de amikor kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, Bill állt ott.
-Hát te?-nézett döbbenten Tom.
-Hallottam hogy sírtál.-nézett mélyen Tom szemébe Bill.-Nem kell.
-És mást is hallottál?-nézett ijedten Tom.
-Nem. Miért, kellett volna?-kérdezte Bill.
-Nem, nem...-Tom megnyugodott, hogy nem hallotta amit utoljára mondott.
Bill szó nélkül visszament a nappaliba, én visszafeküdt a kanapéra. Tom ott volt mellette egész nap. Tv-t néztek, néha beszéltek is egy kicsit. Este fél kilenc körül Tom meghallotta, hogy Billnek korog a gyomra.
-Ne kelj fel!-pattant fel Tom.-Hozok valamit enni!-Tom azonnal befutott a konyhába. Bill nem tudott mondani semmit erre, és nem is akart, mert tudta hogy Tom úgyse halgat rá.
-Tessék.-tért vissza Tom egy melegszendviccsel.
-Kösz.-hangzott Bill rövid válasza. Bill megnézte, és amikor látta hogy ehető, beleharapott.-Finom.-mosolygott halványan.
A nap többi része eseménytelenül telt. Amikor látta Tom hogy Bill már alszik, felvitte az emeletre a szobájába, és lefektette aludni.
Tomot mardosta a bűntudat, hogy Bill miatta sérült meg. Nem érdekelte Bill mit mondott, akkor is az ő hibája. Végül nagy nehezen Tom is el tudott aludni.
Reggel Tom már lent volt a konyhában, és meglátta Billt.
-Te mikor vittél fel?-kérdezte Bill.
-Neked is jóreggelt öcsi. Amikor elaludtál, akkor.-válaszolt Tom miközben az utolsó falatot ette meg a reggelijéből.
-Jóreggelt.-mormogta Bill.
-Mit akarsz enni?-nézett Tom öccsére.
-Nem vagyok éhes.-nyafizott és bement a nappaliba.
A napok mindig ugyan úgy teltek. Bill tv-t nézett, néha beszélgetett Tommal, és este Tom vitte fel az ágyába. Teltek a hetek, és végül már 1 és fél hónap telt el. Tom mindig lent aludt a kanapén, mert a szobája teljesen szétégett. Szerencsére Billé nem.
Egyik este Tom jött ki a fürdőből, és finoman beleütközött Billbe.
-Ohh, bocs.-Bill két keze Tom csupasz felsőtestére tapadt.
-Semmi baj.-mosolygott halványan.
Pár percig csak nézték egymást. Aztán szépen lassan Tom elvesztette az önkontrolát, és megcsókolta Billt, mire hirtelen mind a ketten szétugrottak egymástól. Már amennyire Bill bírt.
-Öhhh, megyek zuhanyozni.-gyors léptekkel elindult a fürdőbe Bill.
-Átöltözök.-vágta rá Tom, és lefutott a nappaliba. Miután Tom átöltözött, ledőlt a kanapéra, és visszagondolt erre a kis csókra. ~Bill nem elenkezett! Igaz, szétugrottunk egymástól, de éreztem hogy visszacsókolt!~ Tom boldog volt, és egyben szégyellte is magát. Becsukta a szemét és sóhajtott egy nagyot.
 
-Billnél-
 
Miután megmosakodott egy kicsit, bement a szobájába, és átöltözött. ~Egész kellemes volt.~ Gondolkodott Bill. Nem mert lemenni a nappaliba Tomhoz, ez után. Ma nem akart lemenni. Kényelmetlenül érezte magát, ezért fenntmaradt a szobájába. Kopogtak.
-Bill, bejöhetek?-hallotta Tom hangját.
-Gyere.-elhelyezkedett az ágyon, és várta Tomot.
-Figyelj, sajnálom az előbbit...-kezdte Tom.-Csak...
-Tudod mit? Hagyjuk! Nem érdekel.-hadonászott a kezével Bill.-Elfelejtem.
Tom bólogatott, majd egy szó nélkül kiment a szobából.
-Ja, és holnap jönnek anyáék meglátogatni.-nyitott be Billhez utoljára.
-Jaaaj, már megint?!-nyafogott Bill.
Billt minden héten meglátogatják a szülei, és Gustavék.
-Én is azt mondom... Egy hét alatt nem fog változni semmi!-mosolygott Tom.
-Ja...-bólogatott Bill.
-És még annyi, hogy holnap után meg jönnek megcsinálni a szobámat.-mondta Tom befejezés képp.
-Már épp ideje. Nem lehet valami kényelmes a kanapé.-mosolygott Bill.
-Ki lehet bírni.-bólintott Tom.-Na akkor én megyek is aludni.
-Jóéjt.-mosolygott halványan Bill.
-Neked is.-mosolygott Tom majd becsukta az ajtót.
Bill gyorsan elaludt, de Tom nem így volt vele. Tom forgolódott, és gondolkodott ezen a csókon. ~Biztos valahogy ki tudnám deríteni hogy szerelmes-e belém! A ma esti csókot nem nagyon ellenezte. Én meg csak azért szakadtam el tőle mert féltem hogy meg fog utálni.~ Tom végül gondolkozás közben elaludt.
Reggel megint csak Tom kelt előbb. Amikor Bill lejött reggelizni, Tom már rég fel volt öltözve, megreggelizett, és ott ült a tv előtt. De nem nézte, hanem azon gondolkozott hogyan derítse ki hogy Billnek tetszik-e. Végül egy egyszerű módhoz folyamodott. Bill még a konyhában reggelizett, ami tökéletes időzítés volt. Tom elővett a hűttőből üdítőt, töltött magának egy nagy pohárba, és leült Billel szembe az étkező asztalhoz. Ivott belőle egy kicsit, majd kiejtette a kezéből a poharat, mire az ital ráment a pólójára, a pohár pedig a földön összetört.
-Ó basszus!-káromkodott Tom mire ránézett a pólójára.
Bill nem szólalt meg, csak nézett.
-Szerinted kijön a folt?-nézett öccsére.
-Mi? Ja, asszem igen.-nézett Tomra zavarodottan, majd felvette a poharát és inni kezdett.
Tom egy mozdulattal levette magáról a pólót, mire Bill majdnem megfulladt. Köhögni kezdett, Tom gyorsan odafutott és megütögette Bill hátát. Még mindig köhögött, de már látszott rajta hogy nem kell segítség.
-Kösz Tom.-nagy levegőt vett.
Ekkor csöngettek.
-Máris ittlennének anyáék?!-nézett Tom Billre, mire öccse vállat vont. Tom gyorsan ajtót nyitott.
-Fiam! Te így járkálsz egész nap?!-hallotta Bill anyja hangját.
-Ohh, nem, csak leöntöttem a pólóm itallal, és levettem a pólóm.-válaszolt Tom és beengedte szüleit.
-Talán el akarod csábítani Billt?!-nevetett apja.
Erre Tom megtorpant. Tudta hogy apja csak viccel, neki mégse volt annyira vicces.
-Ja, csak őt...-nevetett Tom.
-Szijaaa kicsim!-ölelte át Billt Simone.
-Szia anya. Kérlek még ne fujts anya!-próbált Bill szabadulni anyja szorításából.
-Bocsánat kicsim.-Simone elengedte Billt.
-Hogyvagy te villanyoszlop?-vigyorgott Gordon Billre.
-Nem vagyok oszlop és köszönöm, egész jól vagyok...-mosolygott Bill.
-Pedig eléggé nagy vagy! Vagyis magas.-nevetett Gordon.
-Most szerintem inkább ne viccelődj.-nézett Tom szúrósan apjára.
-Húúú, félek.-tette fel a kezét mint aki megadta magát.
Beszélgettek olyan két órán kersztül, aztán ebédre hazamentek.
-Sziasztok!-köszönt el Tom majd becsukta az ajtót.
-Ha még öt percig tovább maradtak volna én esküszöm feldobtam volna a pacskert!-nézett Bill megkönnyebbülten.
-Ja, én is.-mosolygott Tom.-Mit együnk?
-Nem tudom. Nem rendelünk inkább pizzát?-nézett öccse Tomra.
-Felőlem.-vont vállat Tom, és tárcsázott. Negyed óra múlva meghozták a pizzát, amit elosztottak kettőjük között. Bill evett négy szeletet, meg Tom. Mikor megették, tv-t néztek majd fél kettő körül megint csöngettek.
-Biztos Gustavék azok.-kelt fel Tom majd ajtót nyitott.
-Sziasztook!-köszönt Georg boldogan.
-Hello.-mosolygott Bill mikor bementek a nappaliba.
-Hogyvagy?-kérdezte Gustav.
-Tudjátok ha ma már ötvenszer megkérdezik, akkor is az lesz a válaszom hogy már jobban!-Bill hirtelen felkapta a vizet.
-Mi baja van?-nézett Tomra Gustav.
-Ma kb. 20x felhívták a barátai, meg a család többi tagjai, és megkérdezték hogy van. Gondolhatjátok hogy már elege van ebből...-magyarázta Tom.
-Aha.-bólogatott Georg.
Beszélgettek arról, hogy hogyan is történt a baleset, arról hogy Tom szobája leégett, és utána Tom megunta a témát, ezért váltott.
-És amikor mi elmentünk a buliból, ti még maradtatok?-kérdezte Tom témát váltva.
Ekkor ránézett öccsére, akin látszott hogy kényelmetlenül érzi magát, és mocorogni kezdett.
-Igen.-felelt Gustav.-De ti nem is tudjátok hogy mennyit ittatok! Öcsém...
-Királyak voltatok.-vigyorgott Georg.
-Kösz.-nézett Bill szúrósan.-Én meg szarul éreztem magam másnap.
-Nem csodálom.-vigyorgott Gustav is.
Beszélgettek egésszen estig. Beszéltek arról is hogy Georg találkozott egy lánnyal, akit majdnem aznap meg is fektette, de holnap fognak találkozni, hogy Gustav a buli végén annyira berugott, hogy elkiáltotta magát hogy meleg, és még másról is beszéltek... (de persze Gustav nem meleg xD)
-Na mi megyünk.-mondta Gustav és felállt.
-Oké, kikisérlek titeket.-kelt fel Tom, majd elindult az ajtó felé.
-Jobbulást.-mosolygott halványan Billre Georg.
-Kösz.-mosolygott Bill majd nézte ahogy kimennek az ajtón barátai.
Tom bezárta az ajtót, és rendet rakott a fiúk után. Mert hát maradt egy-két üres sörösdoboz, meg ilyesmi.
-Azt hiszem én megyek aludni.-kelt fel Bill majd a szobája felé vette az irányt.
-Oké, jóéjt.-mondta Tom majd felkísérte Billt a szobájába, utána pedig ment ő is aludni.
Másnap reggel arra ébredt, hogy valaki rázza őt, hogy ébredjen már fel.
-Hívtak hogy nemsokára jönnek rendbehozni a szobádat.-hallotta öccse hangját.
Tom nem nyitotta ki a szemét, csak az egyik párnával megdobta. Nem tudta hogy el-e találta, de rájött amikor Bill visszadobta neki...
 
 
Írta: Kaulitz Crystal
 
Kommentet kérek! :D Szerintem ez egy kicsit unalmas rész lett. =/ Meg hosszú. De ígérem, holnapra vagy még mára egy sokkal izgalmasabb részt hozok! ;D

A bejegyzés trackback címe:

https://kaulitzcrystal.blog.hu/api/trackback/id/tr842231317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eva Kaulitz 2010.08.19. 23:07:00

Aranyos, hogy Tom így törődik Billel és tetszett ez a poharas trükk is. Folytasd hamar.
süti beállítások módosítása