Sziasztok. Itt az újjabb rész. És köszönöm a komikat is. ^^

 

Gondolom nem kell írnom, hogy aki nem olvasta el az előző részeket, az tegye meg most! ;) Úgy érteni fogod a történetet. xD Szóval a negyedik rész:

 

 

 

Tom arra ébredt fel, hogy csöngetnek. Azonnal felpattant, és ajtót nyitott pizsomában.

-Igen?-nézett az ajtó előtt álló emberekre.

-Nem itt kell megcsinálni az egyik szobát?-nézett értetlenül az egyik férfi, és egy cetlire nézett ami a kezében volt.-Itt az áll...

-Ja, de elnézést! Jöjjenek be!-utat adott hogy bejöhessenek.

-Akkor, megmutatná hol kell dolgoznunk?-nézett Tomra türelmetlenül a legelöl álló férfi.

-Persze.-Tom elindult az emeletre, és megmutatta a szobát. A munkások bementek egy szó nélkül, letették a felszerelésüket, megbeszélték mi hogy lesz és hozzáláttak.

Tom megkereste Billt, aki a szobájában tv-t nézett.

-Mivan?-nézett Bill testvérére, aki az ajtóból figyelte őt.

-Itt vannak a munkások. Készen lesz a szobám nemsokára.-mosolygott halványan Tom.

-Aha.-motyogott Bill és a tekintetét újra a tv-re szegezte.

Tom sóhajtott egyet. Csalódott volt, mert szeretett volna egy kicsit beszélgetni Billel. Bármiről. Hogy a közelébe lehessen. Tom gyorsan átöltözött. Néha benézett a munkásokhoz, és mondta hogy mit hogy szeretne. Kedvesek voltak a munkások, estére készen is lettek.

-Köszönöm.-mosolygott Tom kedvesen és mindenkivel kezet rázott.

-Nagyon szívesen.-mosolygott az a férfi akivel épp kezet rázott.

-Tessék.-adta oda Tom nekik a pénzt, ami megjárt nekik.

Miután elmentek, Tom azonnal felment a szobájába. A szoba közepére ment, és onnan nézte az új szobáját. Egyszer csak meglátja Billt az ajtóban, aki kíváncsi tekintettel néz körbe a szobában.

-Te meg mióta állsz itt?!-mosolygott Tom kicsit ijedten, mert nem számított Billre.

-Nem olyan rég óta.-vontam meg a vállát Bill.

-Oké.-mosolygott Tom és újra a szobát nézegette.

Miután abbahagyták a csodálkozást, Bill kijelentette, hogy elmegy zuhanyozni. Tom úgy gondolta, most itt az alkalom, bemegy Bill szobájába és keres valamit amivel kiderítheti hogy Bill szereti.

Befutott a szobába, majd szépen halkan becsukta az ajtót. Kapkodásba kezdett, és a már így is rendetlen szobába még nagyobb kupit csinált. A ruhákat átkutatta, a fiókokat, mindent. Tom körülnézett a szobába, és csalódottan látta hogy semmi nyom. Körbenézett a szobán, majd eszébe jutott hogy Bill mondta hogy a leg fontosabb dolgait az ágy alá rejti. Még jó hogy ikrek, Tom is oda tesz el minden fontos dolgot.

-Hogy ez miért nem jutott előbb az eszembe?!-kapott a fejéhez Tom majd az ágy alá nézett. Tapogatózott, és kifogott valamit. ~Valami könyv szerűség ez...~ Gondolta Tom, és kivette az ágy alól.

-Bill naplója.-suttogta Tom, amint meglátta a könyvet.

Kinézett az ajtón, majd amikor látta hogy Bill még nincs sehol, leült az ágyra, és kinyitotta. Kicsit gyerekesnek tarotta, hogy Bill naplót ír, de örült is egyben, mert itt megtudhat mindent Billről. Látta hogy Bill 17 évesen kezdte írni.

-Hát az nem most volt!-nevetett halkan Tom majd a mai napokhoz lapozott. Meg is találta azt az estét, amikor a buli volt. Tom olvasni kezdett.

"Kedves naplóm. Valami igen furcsa dolog történt köztem és Tom között! Az egész úgy kezdődött hogy elmentünk Andreas bulijára. Akkkor még nem is sejtettem, hogy mi fog történni. Annyira berugtunk Tommal, hogy ma reggel arra ébredtem hogy egymás mellett fekszünk az ágyban. MEZTELENÜL! És ami a legfurcsább: nem is tartom annyira undorítónak. Nem tudom miért, de valahogy nem. Pedig mindig is undinak tartottam az ilyen dolgokat... Azt hiszem"

Ekkor meghallotta hogy Bill jön, gyorsan vissza tette az ágy alá a naplót, ő maga pedig szintén az ágy alá került. Nagy nehezen, de befért. Egész észrevehetetlenül. Bill belépett a szobába, majd Tom csak azt látta hogy a törülköző a földön landol. Legszívesebben kikukucskált volna, de nem mert. Nem akarta hogy Bill rájöjjön hogy itt van. Mégis mit mondott volna neki? Bocs, csak az ágyad alatt kerestem valamit. Ez hülyeség! Tom megpróbált csöndben lenni, és kivárni az alkalmat hogy Bill kimenjen a szobából. De nem ment. Átöltözött pizsomába és leült az ágyra tv-t nézni. Tom az ágy széléből ki tudott nézni a tv-re úgy, hogy Bill pont ne lássa. Kényelmetlen volt a kemény föld, de legalább tv-t tudott nézni. Tom magam mellé tette a naplót, de nem tudta elolvasni mert nem volt elég fény. Arra gondolt, hogy Bill biztos ma is fog valamit írni a naplójába. És a megérzései nem csaltak. Bill kezét látta a pár centiméterre magától, és hogy tapogatózik a napló után. Tom ijedtén majdnem felkiáltott, de meg tudta fékezni félelmét, és óvatosan Bill kezéhez csúsztatta a naplót. Bill megfogta, és kihúzta az ágy alól. Tom hang nélkül sóhajtott egyett megkönnyebbülésében.

Eltelt kb. 35-40 perc, és Bill visszatette az ágy alá a naplót. Tom nagyon kíváncsi lett, de arra mégjóbban, hogy öccse mikor kel már fel végre. Tom megint csak a tv-t figyelte, és egyszer csak megállt a Doktor House-nál. Nem is tudta hogy Bill szokta nézni. Amikor reklám lett, hallotta hogy az ágy nyikorok, ezért visszahúzta a fejét az ágy alól.

-Hülye reklámok! Na nembaj, akkor legalább ki tudok menni wc-re!-hallotta Bill boldog hangját, és utána csak az ajtó nyitódását és záródását hallotta.

-Na végre!-mondta Tom és kimászott nagy nehezen az ágy alól. Kiyújtózkodott, mire háta nagyokat roppant. Gyorsan kiment a szobából, mindent ugyan úgy hagyva. A naplót nem vitte el, mert úgy gonodlta hogy Bill minden nap ír bele, és ha egyik este nem találná meg, biztos egyszer rájönne hogy Tom vitte el.

Tom gyorsan lefütott a konyhába, elővett egy poharat, kólát és úgy tett mintha ő mindvégig ott üldögélt volna a konyhában.

-Ó, hát itt vagy Tom?-hallotta öccse hangját a háta megül.

Tom annyira megijedt, hogy az a korty amit éppen le akart nyelni, megakadt a torkán, és köhögni kezdett. Bill odament hozzá és megütögélte a hátát. Ez olyan volt mint amikor Tom direkt levette a fölsőjét, és Bill kezdett el fulladozni.

-Na, mivan? Miért ilyedtél meg?-nézett testvérére Bill.

-Hát ha így mögém lopakodsz ilyen halálosan csöndben akkor ne lepődj meg hogy megijedek!-mosolygott Tom és ránézett Billre.-És te miért ilyedtél meg délután? Akkor meg te fuldokoltál!-vágott vissza Tom.

-Nem tudom. Hát, csak...-próbált kitalálni valamit Bill.-Nem tudom.-végül ennél a két szónál maradt.

-Biztos van valami indoka.-vigyorgott gonoszan Tom.

-Nem, nincs.-ekkor már nem nézett Tomra, de Tom tisztán látta hogy Bill zavarba jött.

-Na, asszem én megyek aludni.-kelt fel Tom mosolyogva.

-Oké.-Bill még mindig nem nézett Tomra. Felsietett a szobájába, és becsapta az ajtót.

-Biztos hogy tetszem neki.-motyogta magának elégedetten Tom. Lassan ő is felment a szobájába. Nem volt ott semmi, csak egy ágy, meg pár ruha. ~Majd holnap berendezem.~ Gondolta Tom majd szépen lassan elaludt.

 

-reggel-

 

Tom reggel csörömpölésre ébredt. Úgy gondolta hogy a konyhából jön. ~Biztos Bill ügyetlenkedik.~ Tom lassan felkelt, és félig aludva elindult lefelé a konyhába. Jól gondolta, Bill volt az, tányérokat fogott a kezében, amik majdnem leestek.

-Tom, segíts már!-kérte meg Tomot aki csak nézte öccsét.

-Mi? Ja, oké.-odasietett Billhez, és egy pár tányért átvett tőle.-Mit pakolászol már ilyenkor?

-Este nem tudtam aludni.-kezdett bele Bill.-És már nem bírtam tovább az ágyban, muszály volt felkelnem, mert unatkoztam.

-Én jól aludtam.-Tom letette az asztalra a tányérokat.

-Örülök neki.-Bill elkezdte a tányérokat pakolgatni a helyükre.-Ma megyek dokihoz.-nézett Tomra.-Hogy megnézzék hogy mi van a lábammal.

-Te hogy érzed?-nézett Bill szemébe Tom.

-Nem fáj, semmi baj nincs vele. Tudok már járni is, csak a gipsz kicsit nehezebbé teszi.-mondta Bill.-Mármint a járást.

-Akkor jó.-bólogatott Tom, majd ropogtatni kezdett egy almát. Nem nagyon szokott almát enni, de most nincs nagy étvágya, ezért csak egy almát eszik inkább hogy mégse legyen pár órán bellül annyira éhes.

-Gondolom akkor már reggeliztél...-nézett pár percen bellil újra öccsére.

-Persze.-válaszolt Bill és felment az emeletre.

Tom nem kérdezősködött, gondolta tv-t akar nézni. Vagy valamit a naplójába akar írni.

-A napló.-jutott újra eszébe amit tegnap olvasott. ~Nem tudtam befejezni az utolsó mondatot. Pont akkor kellett jönni Billnek. Vajon mi a vége? Azt hiszem...~

Ekkor Tom gondolkodni kezdett.

-Azt hiszem beleszerettem!-suttogta Tom és befejezte magának a mondatot amit Bill naplójában olvasott. ~Ma este is amíg elmegy zuhanyozni, be fogok menni a szobájába! Elolvasom azt a mondatot!~ Tom elhatározta, és egész nap ez járt a fejében.

-Megyek az orvoshoz Tom!-kiáltott Bill Tom szobájába.

-Megyek veled!-kiáltott vissza Billnek a másik szobából.

-Miért?-kiáltott vissza Bill.

-Elviszlek kocsival! Gipszel a lábadon nem vezethetsz!-jött a válasz.

-Ja, tényleg.-ezt már Bill rendes hangerővel mondta, Tom mégis megértette.

Mindketten gyorsan átöltöztek valami utcai ruhába, majd elindultak. Tom direkt lassabban vezetett, hogy Billel többet beszélgethessen.

Bill nagyon szeret a kocsiban beszélgetni, és ez most sem volt másképp. Egyfolytában csak beszéltek. Nevettek, néha Gustavékról is beszéltek. Tom úgy érezte, hogy megint olyan mint amikor csak ikerként nézett rá. Nem úgy, mint mostanában. Szerelmeként.

Megérkeztek a kórházba. Az orvos azonnal fogadta őket. Gyorsan leszedte Bill lábáról a gipszet, kérdezett párat Billtől majd megszólalt.

-Furcsa, de valahogy azt veszem észre mintha gyorsabban gyógyulna. Eddig ilyen még nem fordult elő...-mondta az orvos és furcsálkodva Billre nézett.

-Biztos azért mert Tom mindig ottvan mellettem.-mosolygott testvérére, aki csak bólogatott.

-Nem tudom hogy ez hogy lehet, de úgy látszik fiatal úr, hogy 1 hónappal előbb fogjuk levenni a gipszet, véglegesen!-mosolygott az orvos és újra megvizsgálta Bill lábát.

-Ez furcsa.-motyogta Tom pár perc hallgatás után.

-Az, de én örülök neki.-mosolygott boldogan Bill.

Tom érezte Billből áradó energiát, és boldogságot. Bill most tényleg nagyon boldog volt. Virult a boldogságtól. Olyan volt mint egy nő az esküvő előtt. Gyönyörű, boldog és foglalt. Mert hogy Tom már lefoglalta. Az orvos egy újjabb gipszet tett Bill lábára, majd hazaengedte őket.

Bill a hazaúton végig mosolygott, és énekelt. Néha Tom is énekelt vele, ami csak még jobb hangulatot eredményezett.

-Jaj dejó! Egy hónapal előbb! Egy hónappal előbb!-tapsikolt Bill boldogan.

-Hurrá!-vigyorgott Tom amikor belépett ő is a bejárati ajtón.-Felhívom anyáékat!

Tom felhívta Simone-ékat, akik szintén röpdöstek az örömtől. Georg és Gustav is azonnal megtudta a jó hírt, és persze a fanok is, mert nemsokára majdnem minden újság címlapján ottvolt Bill, és egy kép amikor gipszben van a lába, avval a felirattal hogy: "Újra járni fog rendesen?"

Bill este megint csak elment zuhanyozni, ami Tomnak újjabb lehetőséget adott a napló olvasáshoz. Tom azonnal befutott a szobába, becsukta az ajtót és elővette az ágy alól a naplót. Kinyitotta ugyan ott, és a szemével megkereste azt a mondatot ahol tartott. ~Megvan!~ "Pedig mindig is undinak tartottam az ilyen dolgokat... Azt hiszem hogy BELESZERETTEM TOMBA." A mondat utolsó két szava nagy betűkkel volt írva, amitől most Tom röpdösött az örömtől. De még mindig nem tudta, hogy hogyan mutassa ki Billnek hogy szereti. Tom észbekapott, és kifutott a szobából a naplót pedig a földre dobta.

Nem tudta miért nem olvasott tovább, és hogy miért nem tette vissza a helyére a naplót. Nem volt képes gondolkodni. Félt, hogy nem tudja majd hogyan kimutatni hogy Bill tetszik neki. És hogy nem kell szenvednie hogy titokban kell tartani az érzéseit, mert Bill örökre megutálná.

Tom befutott a szobájába, bekapcsolta a tv-t, majd ledőlt az ágyra. Hirtelen izzadni kezdett, és a pólója rátapadt. Mégis boldog volt, hogy ugyan azt érzik. De most azért pánikolt, hogy Bill meg fogja találni a naplót a földön. Biztos hogy Bil rá fog jönni. Ki más lehetett volna? Csak Tom. Tom a tv-re meredt. Nem tudta pontosan hogy mit is néz, de el akarta terelni a figyelmet erről a dologról, mert Bill bármelyik percben beléphet, és természetesnek akar kinézni. Nem egy őrültnek aki majdnem szétrobban az örömtől. Ezért csak a tv-t nézte...

 

-Billnél-

 

Bill kilépett a fürdőből, és bement a szobájába. Amint meglátta a földön lévő naplóját, megijedt, és nem tudta hirtelen hogy hogy kerülhetett oda. Felvette a naplót, és megnézte melyik oldalon van nyitva.

-"Azt hiszem beleszerettem Tomba!"-olvasta az utolsó mondatot amit írt aznap. Bill gondolkozni kezdett, hogy hogy kerülhetett a földre. Végül úgy döntött, hogy megkérdezi Tomot. Nem vett fel pizsomát, a törülközőt magaköré csavarva ment Tom ajtaja felé...

 

-Tomnál-

 

Kopogtak.

-Tom, bent vagy?-hallotta öccse hangját.

~Úr isten, már itt is van!~ Tom nem tudta hogy válaszoljon vagy se. Végül mégis csak megszólalt.

-Gyere be!-mondta majd elhelyezkedett kényelmesen az ágyán, és a tv-re meredt.

Bill pedig belépett...

 

 

Írta: Kaulitz Crystal

 

Komikat kérek! :D Szerintem jó kis rész lett. Vagyis nekem tetszik. ^^ Szerintem ez végre nem lett unalmas rész, nem? :) Lécci komizzátok! ;3